A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének létrejöttét döntõen két tényezõ befolyásolta. Elõször a pártállam válsága, valamint a vajdasági rideg, dogmatikus vezetõség 1988-ban bekövetkezett bukása. Ennek a vezetõségnek a magyar tagjai élen jártak a demokratikus, valamint a nemzeti azonosságtudat erõsítését célzó kezdeményezések elfojtásában. Másodszor, a VMDK megalakulását kezdeményezõ csoport felismerése, hogy a pluralista többpártrendszerben a kisebbségi jogok megvalósításának csakis egy új, demokratikus modellje hozhat eredményt az ijesztõen felgyorsult asszimilációs folyamatok megfékezésében.

Jelenleg a megvalósulásához közeleg a VMDK létrehozatalára irányuló kezdeményezés. Újvidéken a múlt vasárnap már a hetedik helyi, illetve körzeti szervezet jött létre, s ha az elkövetkezõ idõszakban még Bácskában és Bánátban is megalakul egy-két helyi szervezet, elmondhatjuk, a vajdasági magyarság létrehozta elsõ olyan politikai szervezetét, amely az érdekvédelmét hivatott ellátni, s amelyben nem kívûlrõl odahelyezett vezetõségek tevékenykednek. Ezek a vezetõségek törvényes keretek között mûködnek, de politikai felelõsséggel csakis önmaguknak és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének tartoznak. Tapasztaljuk már, hogy nagy lehetõségek nyílnak számunkra, de azt is, hogy a vajdasági magyarok iránt nagy a felelõsségünk és sok a kötelezettségünk.

A VMDK eddigi tevékenysége megmutatta: ennek a szervezetnek csak akkor van helye a politikai porondon, érdekvédelmi feladatainak csakis akkor tud eleget tenni, ha állandóan mûködésben van, kezdeményez, követele, javaslatokat tesz. Nem véletlen, hogy a most alakuló helyi szervezetek fennállásuk elsõ napjától kezdve önálló érdekvédelmi tevékenységbe kezdenek. Elsõsorban az oktatás területén vállalunk feladatokat. VMDK-feladat, hogy segítségben részesüljenek azok a szülõk, akik anyanyelvi oktatásban kívánják részesíteni gyermekeiket. Helyi szervezeteink megtalálják a módját, hogy az érdekelt szülõk szervezetten léphessenek fel. Az anyanyelvû oktatás kérdéseit a VMDK állandó feladatként tartja számon.

Véleményt mondtunk a Nyelvhasználati törvényrõl és megküldtük követeléseinket a Szerb Képviselõház elnökének. Nem várjuk, hogy megjelenjen az új szerb alkotmány tervezete: már most, a kezdeményezés kapcsán kifejtettük véleményünket, hogy a nemzeti kisebbségek államalkotó elemként legyenek benne az alkotmányban, s legyenek részesei a népszuverenitásnak. A klasszikus kisebbségi jogokon kívül javasoljuk, hogy a szerbiai alkotmány tegye lehetõvé a személyi elven alapuló kisebbségi önkormányzatok létrehozatalát. Végül rámutatunk a kis nemzetiségek és az albánság közötti objektív különbségekre és javasoljuk, hogy az alkotmány részesítse külön védelemben a kisebbségi státus összes jegyeivel rendelkezõ nemzeti kisebbségeket.

A sajtóban zajló vitából, de méginkább napipolitikai tevékenységünk során tapasztaljuk, hogy nem tévedtünk, amikor kezdeményeztük a közvetlenül a felszabadulás utáni napokban a vajdasági magyarságot ért atrocitások tudományos feltárását. Nem sebeket akarunk felszaggatni, még kevésbé célunk olcsó politikai elõnyökre szert tenni: tudni és tudatni szeretnénk a történelmi igazságot. Hogy megnyugodjanak a még élõ hozzátartozók, de azért is, hogy mindannyian, a velünk élõ szerbek is, megtudják a teljes igazságot. Csak ennek tudatában haladhatunk emelt fõvel együtt. A kezdeményezés legújabb fejleménye, hogy megkértük a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, közvetítsen ügyünkben. Nem azért, mintha nem hinnénk a Szerb, illetve a Vajdasági Tudományos és Mûvészeti Akadémiának, hanem mert eddig nem kaptunk tõlük semmilyen választ.

Fontos a múltból ránk maradt terhes örökség tisztázása, de talán még fontosabb a jövõ feladatainak pontos meghatározása. Elérkezett ugyanis az ideje, hogy a VMDK elébemenve a menthetetlenül bekövetkezõ gazdásítási folyamatoknak, felkészüljön a vajdasági magyarság kollektív érdekeinek védelmére. El kell készítenünk a magyar érdekeltségek listáját, feltüntetve benne mindazokat az épületeket, berendezéseket, de intézményeket is, amelyekhez különös érdekünk fûzõdik. Nem hagyhatjuk szó nélkül veszendõbe menni azt, amit már részben vagy egészében használunk, s azt sem, amit kollektív tevékenységünk zökkenõmentes lebonyolítása érdekében visszakaphatunk. Mûvelõdési egyesületek és más intézmények vagyonáról van szó, de ide számíthatjuk azt a nyomdával is ellátott lap- és könyvkiadót, amit Forum néven kapott a vajdasági magyarság a társadalomtól még 1957-ben. Kell-e bizonygatni, hogy egy leendõ kisebbségi önkormányzatnak feltétlenül szüksége van anyagi alapra?

Örömmel látjuk az önszervezõdés folyamatait a vajdasági magyar csúcsértelmiség soraiban. A Vajdaságban különösen rideg és dogmatikus pártállami feltételek között az elmúlt idõszakban viszonylag kevés értelmiségi választotta, választhatta a népéhez való hûséget, a kisebbségi lét problémáinak következetes feltárását. Van tehát mit helyrehozni, bepótolni, újrakezdeni. Értelmiségünk nagy feladata, hogy elemezze és minõsítse az 1988-ban lezárult idõszakot, segítse a nemzeti azonosságtudatunk erõsödését. Hozzá kell járulnia, hogy gondolkodásmódunkban, kultúránkban is részei legyünk a 15 milliós magyarságnak, s ugyanakkor vállaljuk a minket megilletõ részt a hazai demokratizálódási folyamatokban is. Nem kicsi ez a feladat, de alább nem adhatjuk.

Végül, de nem utolsósorban a VMDK-nak fel kell készülnie a többpárti választásokra, s ha a helyzet úgy hozza, a többpárti kerekasztal vitáira is. Ebben az ügyben olyan gyorsan változik a helyzet, hogy naprakész állásfoglalásokra van szükség, különben a lemaradás, a politikai kár elkerülhetetlen. Biztató, hogy most már szervezeti feltételeink is vannak az eredményes tevékenységhez, hisz ebben a pillanatban Szerbia egyik legjobban megszervezett és legtömegesebb alternatív szervezete vagyunk. Politikai sulyunkat bizonyítja, hogy a legnagyobb pártok közelednek hozzánk az együttmûködés szándékával. Egyelõre a politikai felmérés szakaszánál tartunk, de mielõbb egy VMDK-közgyûlésen kell megvitatnunk programunkat és természetesen ki kell alakítani a többpárti választásokkal kapcsolatos állásfoglalásunkat.

Az eddigi tevékenységünk során felelõsségteljes, önálló együttmûködést folytattunk a magyar kormányszervekkel, s ebbõl az együttmûködésbõl máris sok hasznunk származott. Szeretnénk a továbbiakban is szoros kapcsolatot tartani a magyar állam illetékes szerveivel, meg vagyunk gyõzõdve arról, hogy ez segít majd bennünket érdekvédelmi munkánkban. Ebben a pillanatban szükségét érzem annak, hogy Miniszter Úr elõtt újra megemlítsem, milyen nagy jelentõsége van a vajdasági magyarság körében annak, hogy legalább a tartomány északi részében nézheti a Magyar Televízió mûsorát. Úgy gondoljuk, hogy a déli részeken élõ szórványmagyarság körében ez a hiány méginkább felgyorsította az aszzimilációt. Ezért Miniszter Urat is arra kérjük, vesse latba befolyását, hogy az új magyar kormány kezdeményezze a Magyar Televízió sugárzási övezetének kibõvítését. Ez az intézkedés nagyban hozzájárulna súlyos gondjaink enyhítéséhez.